2008. június 24., kedd

Tolna-Onto getting out of a step. Lépésről lépésre.


8 megjegyzés:

Pamlerva írta...

Viselnünk kell a gyerekcipőt...ha nem így teszünk, kinövünk belőle és még csak a nyomait sem leszünk képesek fölpróbálni.Grat.

Üdv.Phaedra

erdővidék írta...

phaedra. Kedves vagy :^)
Köszönöm szépen!

Ash írta...

Sweet shot!

erdővidék írta...

Dear ash. :^)
Thank you!

humanobserver írta...

bravo for capturing such a cute picture....all the best

erdővidék írta...

humanobserver. Thank you ,very much!

Unknown írta...

Én is így szoktam a gyerekeket figyelni, kár hogy nem rögződik bennünk a boldogság, később már nem adatik.

Sajnálom, hogy megfosztottál bennünket a képeidtől és a hozzá fűzött gondolatoktól. Persze nem szorulsz rá alamizsnára ... Bocsánat, de első felindultságomban ezt éreztem és maradt is ez az érzés.

Olvasom írásodat (kinyomtatom, mert vaksi vagyok), erősek, nem tudok spontán okosságokat mondani. Ez olyan nagy baj?

Az elöttem ülő gimnáziumi osztálytársnőm lánya az én hatásomra tanult helgedülni, pedig akkor még gondolat sem volt ...

De nem panaszkodok, hiszen hagytál találkozásra lehetőséget ...

annavoros

erdővidék írta...

annavörös. :^) Kedves vagy..."spontán okosságok"...
Nem...nem kérem, hogy írj, soha nem lehetünk biztosak, a kimondott szavakban, a hallgatás bölcsebb.
A látogatás nyomot hagy, akkor is ha nem jelzed.
Szokásom szerint, az ismerőseimnek, ha bemegyek a házukba... szoktam köszönni.
Itt a "kibervilágban" a látogatást, ha van megjegyzésrovat, bőven elég egy... felkiáltójellel, vagy "szia" megjegyzéssel nyugtázni. Azt hogy ki mennyire bölcs...általában nem a legmegfelelőbb személy dönti el.
Köszönöm a látogatásod, és hogy leírtad gondolataidat.